Csökkentetnék a nyugdíjak közötti különbséget
A Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület 414 küldötte négy pontban foglalta össze, miként lenne csökkenthető az idősek kiszolgáltatottsága, tehető méltóbbá az életük.
Mint írták, a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartható, de a nyugdíjak hosszútávú biztonságát inkább veszélyezteti a hazai vállalkozások nagyon alacsony termelékenysége, mint a kedvezőtlen demográfiai helyzet. A nyugdíjra fordítható kiadásokról a politika dönt.
Az idősek szerint ők is folyamatosan hozzájárulnak a mindenkori nemzeti jövedelem növekedéséhez. A nyugdíjasok a jelenleg hatályos 59 fajta adó nagy részének megfizetésével, az egyre jelentősebb, nem fizetett önkéntes és háztartási munkával hozzájárulnak a költségvetés bevételi oldalához.
Indokolatlannak tartják a nyugdíjba belépő korosztályok között az induláskor megállapított nyugdíjak közötti különbségek további növelését. A települések, a nemek, a juttatások jellege, a nyugdíjba vonulás időpontjához köthető különbségeket fokozatosan csökkenteni szükséges.
Szeretnék, ha megkönnyítenék hozzáférésüket a közszolgáltatásokhoz és lenne pénz az idősekkel foglalkozó intézmények bővítésére, a kis településeken élők nehézségeinek csökkentésére, az elmagányosodási folyamatok lassítására, az idősek önszerveződéseinek támogatására.
A küldöttek abban bíznak, hogy a döntéshozók figyelembe veszik a következő időszakban döntéseiknél ajánlásaikat. A nyugdíjasokkal foglalkozó civilek örömmel vennének részt a konkrétumok kidolgozásában.
Nyugdíjfront: a Ratkó-gyerekek nem hátrálhatnak
A Népszavában a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület elnöke írta le, mi vár a Ratkó-gyerekekre a nyugdíjrendszer kapujában. Karácsony Mihály szerint az immár 61–65 éves korcsoportnál elérkezett az egységes számvetés ideje, hiszen aktív életszakaszukban is csaknem azonos dolgokat éltek át.
(Mint korábban megírtuk, a Ratkó-gyerekek nyugdíjazása komoly gond lesz, kevesebb lesz a befizető, nagyságrendekkel kell többet költenie az államnak már a nyugdíjak szinten tartásához is.)
Egy hosszas visszatekintés után a szerző eljut a másig, amikor nyugdíjasok és a nyugdíj előtt állók csak nehezen tudják az állami szolgáltatások fokozatos kivonulását kompenzálni.
A korcsoportnak jellemzően nem volt lehetősége forrásokat felhalmozni és a piaci alapon működő szolgáltatások finanszírozását átvállalni.
Csak most jön a neheze
Karácsony arra számít, hogy az időseket érintő legsúlyosabb változás az lesz, amikor a költségvetési egyensúlyra hivatkozva az állam jelentősen kivonul a rászorulók – köztük a nyugdíjasok – terheinek átvállalásából.
Úgy és akkor akarja a kormány a hátrányos lépéseket bevezetni, amikor az érintetteknek már nincs módjuk visszamenőlegesen az életstratégiájukon változtatni. Az évek során apránként, a nyilvánosság elől jóformán elrejtve, az érintettek háta mögött kiépül az időseket méltatlan helyzetbe taszító, jogszabályokkal körülbástyázott intézkedések háttere.
Az egyesületi elnöke ezeket is felsorolja, majd jelzi, a nyugdíjasok ezt nem nézhetik tétlenül.
Karácsony azt írja, a Ratkó-gyerekek ismét történelmet formáló szereplővé válhatnak, ha önmagukat megszervezik, ha az előttük álló történelmi feladat súlyát felismerve, generációvá válnak.
