Népszavazást akar a képviselők visszahívhatóságáról
A Népszavának Tóth Imre azt mondja, szeptemberig aláírást gyűjt, mert népszavazást akar a képviselők visszahívhatóságáról. Több, hozzá hasonló, kétkezi munkás elszámoltatná a politikusokat. Szeretnék, ha visszahívhatnák őket, ha a szavazásra jogosultak egyharmada választókerületükben elégedetlen munkájukkal.
Ha én rosszul dolgozom, kirúgnak a munkahelyemről. Az én képviselőmnek a parlament a munkahelye és én vagyok a munkáltatója, mármint, én, a nép. Mégsem tehetünk semmit négy évig, ha egy választottunk rosszul végzi a dogát.
Az első éhségmenet óta már nem munkanélküli, dolgozott Csepelen is, nemrég pedig visszatért Borsod megyébe. Felsőzsolcán egy alumíniumöntödében dolgozik néhány „öreg szakival”. Hiány van van rendes munkásemberekből, fiatalok nem mennek kohók mellé, így ők újból azt csinálhatják, amihez értenek.
Borsodi módszer a nyugdíjasokért
Érdemben a szegénység, a vidék mellőzöttsége terén nem lát pozitív változást, elkeserítőnek tartja a helyzetet,
az időseket otthagyták az árok szélén, ők két nyugdíj között gyakorlatilag elvegetálnak, egy héten egyszer a miskolci Munkás utcában a Laci hentestől kérnek húsz deka combot. Húsz dekát, érti?! Én olyan szívesen, jó borsodi módszerrel nyakon hajítanék mindenkit, aki azt állítja, hogy a nyugdíjasoknak jobb lett, s a grabancuknál fogva elvinném őket egy kis faluba, hogy éljenek ott meg egy hónapig abból a nyugdíjból, amit ők adnak az öregeknek.
Nem tudja, mint tenne egy baloldali kormány, mert már azt sem tudja, ki a baloldali. Azt látja, hogy egy réteg a politikából akar élni, négyévente körbeszaladgál mindenkit,
jön egy kis melldöngetés, egy kis mocskolódás, s onnantól kezdve, hogy bekerülnek a parlamentbe, minden sztornó, elvannak nélkülünk négy évig, mint a befőtt.
Újabb éhségmenet helyett most abban gondolkodik, hogy meghívja szeptemberben az ország vezetőit meg egy pár munkásembert,
akik nem szokták becsomagolni a véleményüket.
Főzne egy jó pörköltet vagy lecsót – nem kell beleadni pénzt, ő állja a költségeket – s ha megették, azt mondaná vendégeinek:
tessék, ismerkedjetek meg egymással. Ti vagytok a nép, ti meg itt a hatalom, nem árt tudni, mit gondoltok egymásról.