Baloldali rémálmok aggasztják a magyarokat
Vajon mennyire dominálja a magyar társadalmat a félelemérzet? Milyen személyes félelmek munkálkodnak bennünk és hogyan látjuk az ország jövőjét? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kereste a választ a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert-Stiftung közös felmérésében, amely a Magyar rémálom címet kapta. Előzménye a „magyar álomról” szóló kutatás volt, amelyből kiderült: a magyarok klasszikus baloldali értékeken alapuló országra vágynak, melyben kiemelt szerepet kap a biztos megélhetés, a magas fizetés, a jól működő egészségügy.
Ám amikor az ember dönt a saját sorsáról, vagy arról, kire szavaz, sok negatív tényező is szerepet játszik. Ráadásul a rendszerváltás óta először kampányolt csak és kizárólag félelmekre építve egy párt, amely aztán meg is nyerte a választást, így a pozitív után a negatív oldalát is megvizsgálták a magyar népléleknek – magyarázta a 24.hu-nak a kutatás elkészítésének apropóját Boros Tamás, a Policy Solutions stratégiai igazgatója. Mint mondta:
Amikor a felmérést készítettük, még nem tudtuk, hogy sikeres lehet-e egy kampány szociális ígéretek nélkül.
Azóta kiderült, hogy nagyon is.
„Sokat javult az életszínvonal. Lassan végre megengedhetjük magunknak, hogy elmehessünk egy-egy szabadidős programra”
A kutatás négy részből áll, az elsőben azt vizsgálták, hogy négy meghatározó érzés (boldogság, az elvárásoktól való szorongás, a félelem és a gyűlölet) mennyire van jelen a mindennapjainkban. A válaszokból egyértelműen az derült ki, hogy ha egy átlagos napjukról kérdezik a magyarokat, akkor sokkal inkább pozitív, boldogsággal kapcsolatos érzelmeket fognak mondani, mint negatívat.
Ez azért lehet így Boros Tamás szerint, mert a gazdaság teljesítményének javulása miatt jobban élnek az emberek, és sokan elégedettek azzal, ahogy az országban mennek a dolgok. Ez a nézőpont nem is feltétlenül pártfüggő: még az ellenzéki szavazók jelentős része is optimistább, mint 6-8 éve volt, annak ellenére, hogy egyébként soha nem szavazna a Fideszre.
Persze van olyan is, aki nem ennyire derűlátó:
Azt láttuk a kutatásból, hogy a társadalom nagyjából egyharmada reményvesztett, lecsúszott. Nem csak azért, mert nem érzett boldogságot az elmúlt időszakban, hanem mert nincsenek álmaik, jövőképük, nem gondolják, hogy valaha is javulni fog az életük.
Ezt a réteget a legfeljebb 8 általánost végzett, középkorú vagy idősebb emberek alkotják, akik főleg a Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon élnek. Szemben a derűs jövőt látók csoportjával, akik fiatalok, magasabb iskolai végzettségűek, inkább jobboldali beállítottságúak és a Dunántúlon élnek.
A félelmet tekintve meglepő eredményt is hozott a kutatás, ugyanis azzal a hiedelemmel szemben, hogy a választást a migránsoktól rettegő vidékiek szavazatai döntötték el, az derült ki, hogy a budapestiek is legalább ugyanennyire félnek a bevándorlóktól. Nem az van, hogy kettészakadt az ország és a kisfalvakban mindenki retteg, Budapesten pedig mindenki befogad egy migránst – a migránsoktól való félelem alig függ a lakhelyünktől. Apróbb különbségek azért vannak, de nem lakhely, hanem iskolázottság szerint: az, hogy Budapest befogadóbb, inkább azért van, mert aránylag magasabb a felsőfokú végzettségűek aránya.
Bár a Fidesz kampányában a félelem játszotta a legfontosabb szerepet, az eredményben összességében közrejátszott az is, hogy tényleg jobban élnek az emberek, mint néhány évvel ezelőtt. Gazdasági sikerek nélkül a Fidesz nem nyert volna.
Amikor az embereket a személyes félelmeikről kérdezték, ott kevésbé játszott szerepet a pártszimpátia, amikor azonban az ország jövőjével kapcsolatos aggodalmak kerültek elő, ott viszont nagyon erős volt a pártpreferencia:
Az látszott, hogy a fideszes szavazóknál van egy nagyon erős félelem a migránsoktól. Akár személyesen kérdeztük, hogy fél, akár azt, hogy az ország jövőjét félti-e tőlük.
Az ellenzéki pártok által előhozott témák, mint az egészségügy vagy az oktatás a saját szimpatizánsaiknál jobban lecsapódtak, a Fidesz-szimpatizánsoknál viszont ezek a félelmek kevésbé kerültek elő. Főleg az oktatás romlásától való félelem mértéke függ a pártszimpátiától.
Akár egy további kutatást is megérhet az, hogy amikor arról kérdezték az alanyokat, milyen érzéseik voltak az előző héten, akkor a jobboldali szavazók körében erősebb volt a gyűlölet érzése, a baloldali szavazók körében viszont a félelem volt átlagon felüli, a gyűlölet pedig átlagon aluli.
A jobboldaliaknál tehát a negatív érzések inkább jelentek meg gyűlöletként, a baloldaliaknál pedig félelemként.
A gyűlölet mint érzelem, a felmérés szerint leginkább a középkorú, szakmunkás végzettségű, és a legszegényebb régiókban élő férfiakra jellemző. A kutatás készítői szerint ezekben a válaszokban az is közrejátszik, hogy milyen a társadalmi közeg, amelyben a válaszadó él.
Vannak olyan társadalmi csoportok, amelyekben jobban elfogadott, ha a frusztrációnkat gyűlöletben fejezzük ki, míg más csoportokban „nem illik” gyűlölni.
„Olyan lesz a Föld a klímaváltozás miatt, mint a Mad Max című filmben”
A személyes félelmek esetében a jelek szerint van átfedés a „Magyar álom” kutatással, vagy ahogy Boros Tamás fogalmazott: láthatóvá vált az érem másik oldala.
Amíg a Magyar álomnál kiderült a társadalom pozitív víziója: szeretnének egy olyan típusú létbiztonságot és kiszámíthatóságot, mint a Kádár-rendszer idején volt, addig a Magyar rémálom kutatásnál egyértelmű lett, hogy leginkább attól tartanak az emberek, hogy mi van ha ez a létbiztonság és kiszámíthatóság nem valósul meg:
Ez azt mutatja, hogy egy politikai kampány sem tudja felülírni azt, hogy mik a legfontosabb problémák az emberek szerint.
A kontroll elvesztésétől való rettegést az egyik interjúalanyuk foglalta össze a legfrappánsabban, aki arra a kérdésre, hogy mitől fél a legjobban, azt válaszolta, hogy „a holnaptól.” Ebbe beletartozik az is, hogy nem tudja mi lesz a munkahelyén, és az is, hogy bejönnek-e a migránsok, akik átalakítják a kultúránkat.
A személyes félelmek között volt két további meglepő eredmény is. Az egyik az, hogy a 18-29 éves korosztály körében nagyon erősen megjelent a lakhatás elvesztésétől való félelem:
Amikor a fiatalok problémáiról akar beszélni a politika, sokszor azt gondolja, hogy valami cool témával lehet őket elérni a bulizástól a droghasználat legalizálásáig , de valójában az derül ki, hogy ezt a korcsoportot is a materiális – jelen esetben lakhatási – kérdésekkel lehet megszólítani.
A másik érdekesség a klímaváltozás kérdése, amely annak ellenére jelent meg a legfontosabb félelmek között, hogy ez a téma a nagypolitikában nem kapott szerepet a választási kampányban. A kutatók számára akkor derült ki, hogy ez valóban foglalkoztatja a magyarokat, amikor a fókuszcsoport tagjait arra kérték, hogy képes magazinokból vágjanak ki olyan képeket, amelyek félelmet gerjesztenek bennük, ők pedig villámlást, vihart, áradó folyókat ábrázoló képeket választottak. Ezért került fel a klímaváltozás a későbbi kérdőívre.
Boros Tamás szerint ennek az oka az lehet, hogy nagyon sok dokumentum- és játékfilmben is előkerülnek a természeti katasztrófák, így ugyan nem politikai kontextusban, de állandóan találkoznak a témával az emberek.
Ha az ellenzéki pártok, arról beszélnének, hogy a klímaváltozásnak milyen következményei lehetnek és arra a félelemre apellálnának, amely valóban jelen van a lakosságban, akkor sikeresebb lehetne a zöldpolitika.
„Jó lenne annyi pénz, hogy akár minden héten tudjunk halat venni”
Magyarország jövőjét tekintve egyértelműen optimisták a magyarok, majdnem kétszer annyian vannak, akik bizakodók, mint azok, akik aggódnak. Ugyanakkor vannak jelentős félelmek is a lakosságban. A legtöbben az egészségügyet nevezték meg: minden második magyar fél attól, hogy romlani fog az egészségügy színvonala – ez még a fideszes szavazók körében is így van, még ha arányaiban el is tér az ellenzéktől.
Ebben a részben előkerült egy másik probléma is, ami a pártok óriásplakátjain nem jelent meg, de az embereket mégis foglalkoztatja, mégpedig az, hogy lesz-e nyugdíjuk. Ez azért is lehet így, mert a magánpiaci szereplők, mint a bankok vagy pénzügyi intézetek állandóan a napirenden tartják a témát, hogy „fektess be, tegyél félre, különben nem lesz nyugdíjad”. Akár megalapozott ez a félelem, akár nem, a kérdés foglalkoztatja a magyarokat. Ráadásul az állam sem beszél arról, hogy mi lesz 10 vagy 15 év múlva a leendő nyugdíjasok juttatásaival.
A fókuszcsoportos kutatásban ugyanakkor az látszott, hogy még ha anyagilag alacsonyabb színvonalra is számítanak, a magyarok a nyugdíjaslét kiszámíthatóságáról álmodnak.
Ott ült nyolc-tíz, 45 és 55 év közötti ember, akik ha 15 év múlva elindulnának az amerikai elnökválasztáson, kifejezetten fiatalnak számítanának, mégis arról beszélgettek, hogy mennyire várják a nyugdíjas éveket.
Az ország jövőjével kapcsolatos aggodalmak között előkelő helyen szerepelt a társadalmi különbségek növekedése is. Ezt támasztja alá az a 24.hu-n korábban tárgyalt tanulmány, amely szerint az alapvető baloldali, szociáldemokrata értékekkel a magyar társadalom elsöprő többsége egyetért, vagy a Magyar álom megállapításai is, miszerint sokan vágynak vissza a Kádár-rendszerbe, amelyben kisebb volt a különbség gazdag és szegény között.
Ami miatt viszont feltűnő módon egyetlen csoportban, a 30 és 39 éves korosztályban aggódnak nagyon, az az oktatás színvonala, mások számára ez kevésbé fontos kérdés.
„A Kádár-rendszerben jól elvoltunk a nyakig érő langyos vízben. Mindig engedtek hozzá annyi meleg vizet, hogy ne fagyjunk meg”
A felmérés utolsó részében azt vizsgálták, hogy melyik párt hatalomra kerülésétől félnek leginkább a magyarok. A parlamenti választások eredményének ismeretében, nem meglepő, hogy a Fidesznek a legjobb a megítélése a társadalmon belül. A teljes népesség 46 százaléka megbízik a kormánypártokban, míg 38 százaléka félti tőle az országot. 16 százalék nem tudott véleményt mondani.
A választók leginkább a DK-tól féltik az országot, de hibahatáron belül szerepelt az MSZP is, a még kormányzati pozíciót nem betöltő pártok közül pedig inkább bíznák az országot a Jobbikra, mint az LMP-re:
Nem azon az alapon félnek az emberek egy párttól, hogy a múltjukban voltak-e gárdás masírozások, hanem hogy képesnek tartják-e a kormányzásra.
Az ellenzéki pártoknál azért születhettek ennyire rossz számok, mert a fideszes szavazók „brutális módon” félnek az összes ellenzéki párttól. Ez a félelem erősebb, mint az ellenzéki szavazók körében az Orbán Viktortól való félelem.
A helyzetet fokozza, hogy az ellenzéki pártok szavazói a többi ellenzéki pártot is alkalmatlannak tartják a kormányzásra, még akkor is, ha az elmúlt években történt elmozdulás pozitív irányba, és az ellenzéki szavazók valamelyest megengedőbbek az ellenzékkel szemben.
Az MSZP-s szavazók a legelfogadóbbak minden más ellenzéki párt iránt, ami jelentheti a kezdetét egy új irányzatnak, de jelenthet problémát is az MSZP számára, mert egy pártnak az az önös érdeke, hogy a szavazója minden pártot veszélyesnek gondoljon.
Annak, hogy a vidéki városokban aggódnak leginkább a Fidesz kormányzása miatt, de a pártot Budapesten szeretik a legkevésbé, Boros Tamás szerint az lehet az oka, hogy vidéken sokkal kiszolgáltatottabbak az emberek a hatalommal szemben, míg a fővárosban a napi életükre kevésbé hat.
A Magyar rémálom (és a Magyar álom) eredményei azt mutatják, hogy az anyagi létbizonytalanságot feszegető kérdések dominánsak az emberek életében, és ezt észre is vették az ellenzéki pártok, de félreértelmezték a saját feladatukat. Mivel alapvetően javult az elmúlt években a magyar gazdaság helyzete, arra egyre kevésbé vevők a magyarok, hogy „minden rossz”, így az állandó kritizálás helyett azzal kellene kampányolnia az ellenzéknek, hogy mit csinálnának ők jobban és másként, mint a Fidesz.
Az elemzés elkészítéséhez 2017 októbere és 2018 tavasza között az ország hét helyszínén – Budapesten, Érden, Ózdon, Veszprémben, Pécsett, Dunaújvárosban és Kiskőrösön – végeztek fókuszcsoportos kutatást, az ez alapján készült kérdőívet a Závecz Research közvéleménykutató intézet 2018. március 28. és április 5. között, személyes megkérdezéses módszerrel kérdezte le. A felmérés során megkérdezett 1000 fő életkor, nem, iskolai végzettség, valamint településtípus szerint az ország
felnőtt népességét reprezentálta.
Jó dolga lesz a melósnak: folytatódik a nagy béremelkedés
A külföldre vándorolt százezrek miatt kialakult durva munkaerőhiány miatt jövőre is jóval többet fognak keresni azok, akik állásban lesznek. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat azzal számol, hogy ugyan a tavalyi eszeveszett tempót nem éri el, de még így is kétszámjegyű keresetnövekedés lesz idén, jövőre pedig ennél valamivel kisebb ütemben nőnek a bérek, közel 9 százalékkal visznek haza többet az alkalmazottak.
Mivel tavaly éves átlagban durván 300 ezer forint volt a bruttó és 200 ezer a nettó átlagkereset az országban, így arra lehet számítani, hogy idén 330, jövőre pedig 360 ezerre nő az országos bruttó átlagbér. A nettó pedig 220, illetve 240 ezerre kúszik fel.
A versenyszektorban valamivel jobban lehet keresni:
- a bruttó jövőre 370 ezerre nő,
- a nettó megközelíti a 250 ezret.
A nyugdíjakat jóval kisebb ütemben, 2,7 százalékkal növeli az Orbán-kormány, ez az átlagnyugdíj esetében csupán havi nem egészen 3500 forintos emelkedést jelent.
Az állami pénzköltésben jövőre erősítik a honvédelmet, csaknem 100 milliárd forinttal fordítanak erre többet jövőre, mint az idei 350 milliárdos keret. A költési tortából a sport is nagyobb szeletet fog kihasítani, ott bő 80 milliárdos pluszt tervez a kabinet. Leginkább az új Puskás Ferenc Stadion költségei nőnek meg.
Kormányzati propagandára 50 százalékkal több jut.
Az európai parlamenti, valamint önkormányzati választások is jócskán viszik az adófizetők pénzét, csaknem háromszor annyiba fog kerülni ennek a két választásnak a lebonyolítása, mint amennyit idén a parlamenti választás felemésztett.
Az sem lehet meglepetés az elmúlt évek fényében, hogy az oktatást háttérbe szorítja Orbán Viktor kormánya. Az állami költéseken belüli részaránya tovább mérséklődik. Így jön ki az, hogy noha alig 30 milliárddal, de nő az oktatási tevékenységekre fordítandó pénz, de ezt, sőt ennél is többet elvisz az áremelkedés, magyarán: reálértelemben kevesebb pénzből gazdálkodhatnak az iskolák, egyetemek. A költségvetési mellékletek alapján úgy tűnik, az oktatóknak is rossz hírt rejtenek a táblázatok.
Bérük minimálisan emelkedik, kevésbé, mint amennyivel az élet drágul, vagyis a választási év előtti, szavazatvásárlási célt is szolgáló, köz- és felsőoktatási oktatói béremelés nem folytatódik, a tanárok reálbére könnyen lehet, hogy még csökkenni is fog.
Az új paksi atomerőmű projektje lassan, de biztosan halad előre, az ideihez hasonlóan jövőre is bő 100 milliárd forinttal tervezik emelni az ezt menedzselő cég, a Paks II Atomerőmű Fejlesztő Zrt. tőkéjét.
Az egészségügy a legfontosabb probléma, a korrupció nagyobb gond a bevándorlásnál a magyarok szerint
Nem sok minden változott azóta, hogy 2017 nyarán a Republikon Intézet megkérdezte a magyarokat, szerintük melyik az a legfontosabb két probléma, amellyel ma Magyarországon, illetve a saját életükben szembe kell nézniük. Akkor az első helyen az országot tekintve az egészségügy és a szociális biztonság állt – a megkérdezettek 46 százaléka nevezte meg ezt a (voltaképpen két) területet problémaforrásként. A második helyre 24 százalékkal a bevándorlás, a harmadik helyre pedig a munkanélküliség került 20 százalékkal.
Az alábbi ábrákon azt mutatjuk meg, hogy bő fél évvel az első felmérés után hogyan alakult a helyzet. A betűméret jelzi a fontossági sorrendet, a kurzort az egyes kategóriák fölé mozgatva pedig megjelenik a százalékos arány, hogy hányan említették az adott területet.
Kiderült, hogy – a kormány által sokszor hivatkozott intézkedések ellenére – még mindig az egészségügy a legproblémásabbnak tartott terület Magyarországon, a megkérdezettek 47 százaléka említette, vagyis egy hajszálnyival többen, mint tavaly. Ezt követi a korrupció 26 százalékkal, a harmadik helyen pedig a bevándorlás 21 százalékkal. A lista végén az adózás áll 2 százalékkal, tehát úgy tűnik, ezzel nagyjából elégedettek az emberek.
Egy kicsit átrendeződnek a hangsúlyok akkor, amikor arra kérdeztek rá, hogy a válaszadó a saját élete szempontjából mit tekint gondnak. Bár az egészségügy itt is az első helyen szerepelt 29 százalékkal, ugyanennyiszer említették a megélhetés költségeit (beleértve az áremelkedéseket és az inflációt is), és nem sokkal lemaradva következett a háztartások anyagi helyzete (26 százalék).
A sor végén a terrorizmus áll 2 százalékkal, vagyis az emberek szerint a saját életükben ez nem olyan probléma, ami miatt aggódni kellene.
Ez a kormány rendszeres, terrorfenyegetéssel való ijesztgetése tükrében különösen érdekes eredmény. 2017-ben egyébként ugyanígy elhanyagolható volt a terrorizmustól való félelem, a legnagyobb problémának akkor a megélhetés költségeit érezték a válaszadók a saját életükre vonatkozóan, ezt követte csak az egészségügy és a háztartások anyagi helyzete.
Módszertan
A kutatás 1000 fő személyes megkérdezésével készül február 9-22. között. Az eredmények életkor, nem, településtípus és iskolázottság szerint reprezentatívak az ország felnőtt lakosságára nézve.
Kiemelt kép: MTI/Mónus Márton